Bizonyára nem dőlne össze a világ szőlő nélkül, hiszen az elmúlt száz év alatt több ezer hektár nagyságú (!) Balaton közeli szőlőhegy épült be, tűnt el. Badacsonytomaj város települési térségének nagysága ma 391 hektár, és ebből több mint 250 hektár egykor szőlőhegyi terület volt! A hegy jövőbeli látványához pedig elég a szőlőhegyből várossá nőtt Balatonalmádi látképét magunk elé idézni.
A kérdés az, hogy akiknek köze van a jövő formálásához, azok akarják-e, hogy megmaradjon a 2400 éves Badacsony-hegyi szőlő-és borkultúra?
A szőlő nélküli állapot egészen gyorsan bekövetkezhet, hiszen 60 évvel ezelőtt, 1965-ben 246 500 hektár szőlő volt Magyarországon, amely mára 58 000 hektárra zsugorodott, azaz kivágtunk, eltüntettünk 188 000 hektár szőlőt /76,5 %!/, és a szőlőterület kevesebb, mint egynegyede /23,5% !/ maradt meg. Ez az arány a Badacsonyi borvidékre is igaz, azzal a különbséggel, hogy a Balatonra néző egykori szőlőhegyeken – Badacsony-hegy középső részének kivételével – jóval kevesebb a szőlő.
Az elmúlt évtizedek folyamatai, a városiasodás, az üdülés-turizmus jelentőségének növekedése, a hétvégi szabadidő általánossá válása, a társadalom gyors és tág vagyoni tagozódása, az elitnek panorámás nyaraló utáni erősödő igényei, a hagyományos tevékenységek visszaszorulása, a kisüzemi szőlő- és bortermelés társadalmi-gazdasági feltételeinek megszűnése, a hozzáértő és hozzá nem értő szőlőmunkások magas fizetési igénye, az ipari szeszgyártók és egyéb „csodaszer” készítők gazdasági és média fölénye, a vadak rendkívül nagy mértékű elszaporodása, pusztítása, az aranyszínű sárgaság rohamosan növekvő kártétele, etc. egyértelműen a szőlőterületek további gyors csökkenésének irányába mutatnak. A történelemből levonható tanulság, hogy föntről hiába várjuk a megoldást, a szigorú törvények, a következetes helyi településtervi szabályozások ellenére, részben a hatósági munka erélytelensége eredményeként inkább kastélyok, medencék, díszkertek épülnek a szőlők, présházak helyén.
Ha a címben feltett kérdésre az érintettek részéről igen a válasz, akkor egy nyilatkozatban ki kell jelenteniük, hogy
’A BADACSONYI SZŐLŐ- ÉS BORKULTÚRA KIEMELKEDŐ NEMZETI, TÁJI, TÖRTÉNETI ÉS TURISZTIKAI ÉRTÉK, EZÉRT EGYÜTTMŰKÖDÜNK ANNAK MEGŐRZÉSÉÉRT, FEJLESZTÉSÉÉRT’.
Ez a látszólag teátrális nyilatkozat visszaállíthatná a szűkebb térségben a szőlő- és bortermelés kedvező társadalmi elismerését, lehetőséget teremthetne a gazdaságtalan hegyi szőlőtermesztés többirányú támogatásának kiharcolására, a szükséges teendők újragondolására, megtervezésére, a szőlőműveléshez köthető táji elemek – bástyák, utak, szakrális elemek, kutak stb. helyreállítására, a jogszabályok hatóságok általi betartatására, összességében lehetőséget adna a szőlő- és borkultúra, a jellegzetes szőlőhegyi táj továbbélésére, esztétikai és gazdasági megújulására.
A Badacsony-hegy a helyi jogszabályokat tekintve sajátos, kivételes helyzetben van, hiszen a településrendezési terv 1995 óta – azaz harminc éve (!)-, történeti tájként szabályozza a kiváló termőhelyek jelentős részét, a hagyományos tájhasználat, a kiemelkedő tájképi értékek megőrzése, a beépítések korlátozása érdekében.
A 2023. évi, a magyar építészetről szóló C. törvény hatályba lépését követően a Balaton üdülőkörzetben a védett természeti területbe tartozó általános mezőgazdasági területeken tilos az építkezés, amely Badacsonyban a történeti táj nagy részét érinti és több eddig beépíthető ingatlanon jelent építési tilalmat.
A tiltás önmagában nem jelent megújulási lehetőséget, ezért szükséges, hogy a badacsonyi szőlő-és borkultúra megtartásában érdekeltek a nyilatkozattal együtt fogadják el a táji, történeti, termelési, turisztikai szempontból kiemelkedőnek tartott, a szőlőművelés számára megőrizhető területek, dűlők térképi lehatárolását.
A Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény 88. § (4) bekezdése tartalmazza, hogy:
’Felhatalmazást kap az agrárpolitikáért felelős miniszter, hogy a kultúráért, a környezet- és természetvédelemért, valamint a turizmusért felelős miniszterrel egyetértésben a borszőlő termőhelyi kataszteri területébe tartozó, kiemelkedő értékű tájelemet képviselő – történeti, termelési és turisztikai szempontból – egyedi értékű dűlőket lehatárolja és e területek kivételes értékeinek megőrzésére vonatkozó követelményeket rendeletben szabályozza.”
Ez a rendelkezés 2008. óta szerepel a törvényben, de tudomásunk szerint sehol nem történt meg ezen kiváló dűlők kijelölése. Azért is lenne példamutató a törvény alulról történő megerősítése és megvalósítása, mert így az ország más részein is elindulhatna a nagyszerű adottságú egyedi értékű dűlők kijelölése és megújulásuk támogatása!
Az idézett törvényi paragrafus megvalósítása teljesen összhangban van a 2000-ben elfogadott – nálunk 2007-ben törvényre emelt – Európai Tájegyezmény szellemével és betűivel, amelyet az európai tájak tudatos védelme, kezelése és tervezése céljából alkottak meg. „Örökségi értéket a táj természeti adottságai és/vagy az emberi tevékenységek révén kialakult elemeinek jellemző összetétele adja”.
Az egyedi értékű dűlők lehatárolásakor szempont volt a történelmi szőlőterülethez való tartozás, a területek jelenlegi állapota, a beépítés és a felaprózottság mértéke. A parcella mélységű lehatároláskor a nagyobb épületeket, beépítéseket kihagytuk a kijelölt területből, de a lekicsinyített térképlapon ezek nehezen azonosíthatók, ezért külön készül egy helyrajzi számos lista is, amelynek közlése nem ennek az írásnak a feladata.
A kicsinyített térképen jól látszik, hogy a kijelölt egyedi értékű dűlők részben a régi nemesi, főúri, egyházi – későbbi állami gazdasági – szőlők területén a Kisfaludy úttól nyugatra, a tördemici határ felé terülnek el.
A szocializmus természetátalakító munkájának bántó eredményét az un. ’makroteraszokat’ is bevontuk az egyedi értékű dűlők területébe, mert így, egyszer – évtizedek múlva- megindulhat egy tájrehabilitáció!
Fontos a Badacsony-hegy keleti, Badacsonytomaj városa felé eső művelt hegyrészeit is bevonni az egyedi értékű dűlők területébe, mert megfelelő támogatással, telkek összevonásával, a mai meglévő termelési kultúra tovább fejleszthető, és esztétikai, turisztikai szempontból ez a hegyrész is vonzóbbá tehető.
Akikhez a nyílt levél szól:
- dr. Navracsics Tibor országgyűlési képviselő, közigazgatási és területfejlesztési miniszter
- dr. Nagy István miniszter Agrárminisztérium
- dr. Hankó Balázs miniszter Kulturális és Innovációs Minisztérium
- Nagy Márton miniszter Nemzetgazdasági Minisztérium
- Rókusfalvy Pál, nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos
- Balaton-Felvidéki Nemzeti park Igazgatóság
- Hegyközségek Nemzeti Tanácsa
- Badacsonytomaj Város Önkormányzata
- Badacsony Hegyközség
- MATE Szőlészeti és Borászati Intézet Badacsonyi Kutató Állomás
- Badacsonyi Turisztikai és Borút Egyesület
- Balaton Világörökségért Alapítvány
- Vinum Vulcanum Badacsonyi Borlovagrend
- Balaton Térsége Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt.
- Balaton Borrégiós Tanács
- Balatoni Szövetség
- VisitBalaton365 Nonprofit Kft
- Magyar Bor Akadémia
Úgy véljük, hogy a jogszabályok eredménytelensége, a hatósági munka erélytelensége következtében csak egy alulról induló együttműködés tarthatja meg a reményt a badacsonyi szőlő – és borkultúra fennmaradására.
Kérjük, szíveskedjenek válaszaikkal megtisztelni, s a válaszban rögzíteni, hogy támogatják-e a szőlőtermesztés megtartását Badacsony-hegyén, amelyet a nagybetűs nyilatkozat aláírásával és az egyedi értékű dűlők kijelölését tartalmazó térkép elfogadásával is bizonyítanak.
Badacsony, 2025. szeptember 30.
Dr. Laposa József tájrendező mérnök, borász
8261. Badacsonytomaj, Római út 197.
Dr. Rab Irén elnök
Badacsony-hegy Tájegységi Értéktár Bizottság
8258 Badacsonytomaj Római út 87.