Sz. Gémes Éva Siófok-Balatonkilitin született 1925.november 7-én. Édesapja, Gémes János, édesanyja Eőry Huszár Matild. Édesapja az első világháború utáni években került az Alföldről Siófokra, ahol később a Balatoni Halászati Részvénytársaság elnöke lett. Két gyermekük született Edit és Éva. A család szinte „körbelakta” a Balatont, laktak Siófokon, Révfülöpön, Fonyódon, Kenesén. Bárhova is kerültek, a család háza mindig a vízparton állt. 1945-ben kifosztott otthonukból Badacsonylábdihegyre költöztek, ahol életüknek új fejezete kezdődött.
Gémes Éva a révfülöpi elemi iskolából a Tapolcai Magyar Királyi Állami Polgári leányiskolába került. Tanítónői oklevelét 1945-ben Veszprémben, az Angolkisasszonyok Római Katolikus Tanítóképző Intézetben szerezte meg. Tanítói diplomája mellé először földrajz szakos tanári diplomát szerzett a Pécsi Tanárképző Főiskolán, majd elvégezte a rajzszakot is. Mesterei Platthy György festő, a főiskola rajz-tanszékének vezetője és Kelle Sándor festő voltak.
Gémes Éva kezdetben Gógánfán tanított, majd Balatonőszödön volt kántortanító. 1949-ben egy megüresedett tanítói állásnak köszönhetően Nemestördemicre került. Ettúl kezdve nyugdíjba meneteléig a Badacsonytördemici Általános Iskolában tanított. 1949-ben feleségül ment Szabó Istvánhoz, akivel közös életüket az 1948-ban államosított Cséby-villában kezdték. 1962-ben megszületett kislányuk Pálma, aki szintén festőművész lett. 1965-ben a család a tördemici iskola épületében lévő szolgálati lakásba költözött.
1959-től 1983-ig rajzszakos szakfelügyelőként segítette művészi és szakmai előmenetelükben a megye rajzpedagógusait.1976-1978-ban bábművészeti szakkört vezetett, melyet a TV-bábfesztiválon aranyéremmel jutalmaztak. Kiváló rajztanár volt, rajz és festőszakkört vezetett éveken át. Tanítványai és pedagógus társai szerették, elismerték tehetségét, emberi jóságát. Benne mindig együtt munkált az ismereteit önzetlenül átadó tanár és a művészember. Pedagógusi működésének lényege a gyerekek tudásának gyarapítása, a művelt emberré válás fontosságának hangsúlyozása volt. A nevelés és a művészet iránti elkötelezettségét jellemzi a jelmondat, amit tanítványaival rajzfüzetük első oldalára felíratott: „Ha gyönyörködni akarsz a művészetekben, művészileg képzett embernek kell lenned”. Azt vallotta, hogy a művészet Isten legszebb ajándéka, mert megszépíti az életet, átmossa a lelkünket, felfrissíti egész lényünket.
Tanári működése mellett 1970-től 1980-ig a sümegi művésztelepen korrektúra vezető volt. Ugyanebben az időszakban szervezője majd vezetője lett az Egry Művészbarátok Körének. Udvardi Erzsébet és Pataki Ferenc ajánlásával felvették a Magyar Képzőművészek Szövetségébe.
Nyugdíjba vonulása után kizárólag a festészetnek szentelte életét. Munkái főként akvarellek. Sajátos viaszakvarellel dolgozott, de olajképeket is festett. Témái elsősorban a szülőföld, a Balaton, valamint a művésztelepek tájai, a mitológia és a Biblia. Egy teljesen egyedi, senkivel össze nem téveszthető képi világot teremtett magának. Egy olyan képi világot, ami az ő személyiségéből, lelkéből, belső világából fakadt. A hétköznapi ember nem igazán érti, hogy az általa látott Badacsony-hegyből, annak szürke bazalt oszlopaiból, kőzúzalék folyóiból, hogyan lesz drámai és mégis meseszerű, forma- és szín-gazdag személyes tér, élő organizmus, a művész lelkét, érzéseit, gondolatait megjelenítő, kifejező alkotás, egy látomásos, kozmikus, organikus képi univerzum. Ő maga alkotásmódjáról ezt vallotta: „Képeim mindig a legteljesebb természet-megfigyelésből indultak ki, de mire kiteljesedtek, átitatódtak a gondolataimmal, érzékeimmel, gesztusaimmal.„
1968-tól 2000-ig közös és egyéni kiállításokon mutatták be műveit országon belül és külföldön is. Fontosabb egyéni kiállításai Villach, Klagenfurt, Bécs, Oslo, Padova, Velence, Róma, Hermagor, Ledenitzen, St.Jacob, Veszprém, Pécs, Baja, Sopron, Sárospatak, Szeged, Makó, Keszthely, Tapolca, Héviz, Budapest, Balatonfüred, Alsóörs, Nagykanizsa.
2003. évben Badacsonytördemic Község Önkormányzata díszpolgári címet adományozott neki, elismerve pedagógusi és művészi életművét.
2005. október 25-én hunyt el otthonában. 2009. évben a volt tördemici iskola épületére a Nők a Balatonért Egyesület a megbecsülés és tisztelet jeléül emléktáblát helyezett el.
Sz. Gémes Éva művészi munkássága nemzeti értek, a Badacsony-hegy tájegység kulturális öröksége.
(B.A.)
